"Nem emlékszem pontosan, de olyan 9 éves körüli lehettem, amikor ez a dolog történt. Nagyon szerettem a keresztanyáékhoz menni, ő anya édestestvére. Mindig szuper programokat találtak ki velem. Vittek kirándulni, állatkertbe, strandra. Nagyon szerettem náluk aludni. Legalábbis egy darabig. Este mindig az volt a menet, hogy amikor megvolt a vacsora és a fürdés, keresztapa mesélt. Az ágyam mellé ült és egyszer (vagy lehet, hogy többször??) benyúlt a takaróm alá és simogatni akart a lábam között. Nem tudtam mit akar, de valahogy éreztem, hogy ez nem helyes, ezért összeszorítottam a lábam. Megpróbálta szétfeszíteni, de szorítottam erősen. Amikor látta, hogy tiltakozom, odasúgta, hogy ha jó kislány leszek, akkor kapok tőle ajándékot. Amúgy ezt mindig csak olyankor csinálta, ha sok fröccsöt ivott délután, máskor soha nem próbálkozott.
Aztán jöttek a gondok, elkezdtem bepisilni. Anyáék azt hitték, azért van, mert sokat ittam este. Éjszaka is felébresztettek, de az sem segített, ugyanúgy előfordult. Amikor aztán kétnaponta elintéztem az ágyat, anyának kezdett elfogyni a türelme és veszekedett velem. Hogy lehetek ilyen balfék, ennyi idősen nem igaz, hogy nem lehet kimenni pisilni. Ne legyek lusta, ha legközelebb ki kell menni, akkor húzzak ki azonnal a vécére. Aztán arra gondolhattak, hogy talán félek kimenni éjszaka. Mert villanyt kapcsoltak, hogy ne legyen sötét. Eszükbe sem jutott, hogy valami más oka lehet annak, hogy bepisilek. Aztán amikor legközelebb megint bepisiltem és anya látta reggel, hogy mi van, azt mondta, el fog vinni reggel orvoshoz, hogy megnézzék, mi bajom lehet. Akkor tört ki belőlem minden, elmondtam neki, hogy azóta pisilek be, mióta keresztapa feszegette a lábamat. Anya csak nézett, aztán sírni kezdett és én is, mert nagyon megijedtem attól, hogy sírni kezdett. Utána ketten elmentünk a keresztanya munkahelyére és kihívta az utcára. Nagyon hangosan kiabált vele és azt mondta, soha többé nem alhatok náluk. De keresztanya nem hitte el, mit csinált a férje, azt mondta, csak fantáziálok. Anya azt mondta neki, hogy csak a rá való tekintettel nem jelenti fel keresztapát a rendőrségen.Amikor hazamentünk, megbeszélte velem, hogy apának nem szabad elmondani ezt soha, mert akkor megöli keresztapát és akkor börtönbe fogják csukni. Nem beszéltünk róla soha senkinek. Most 26 éves vagyok, tudom, hogy anya is emlékszik mindenre, én is, de nem beszélünk róla. Keresztanya megharagudott ránk, mert azt hitte, hogy hazudok és azóta nem nagyon találkozunk velük, csak ha valahol véletlen összefutunk. Három éve feleségül mentem életem szerelméhez, de neki sem mondtam ezt el. Abban reménykedem, hogy nem fog többet az eszembe jutni. A baj csak az, hogy ha váratlanul stresszes helyzetbe kerülök, akkor előfordult már kétszer is, hogy bepisiltem. Anyának nem akarom elmondani, hogy ne idegeskedjen hiába és nem is biztos, hogy keresztanya férje miatt volt ez a két eset. De azért nagyon aggaszt. Az biztos, ha nekem gyerekem lesz, mindent el fogok neki mondani arról, hogyan vigyázzon magára és azonnal mondja el, ha valami rossz dolog történne vele."
