„Én 26 éves koromig elég gyakran bevizeltem éjszaka. Nálam a stressz okozta, nagyon rossz volt a családi helyzet otthon, de a munkahelyem még rosszabb volt. Állandóan félelmeim voltak, hogy elrontok valamit, féltem attól is, hogy kirúgnak, ha hibázom. Elég nagy volt rajtam mindig a nyomás. Olyan nagyfokú volt, hogy már pszichológushoz is jártam. Az ő tanácsára máshol kezdtem dolgozni. És utána lassan, de elmúlt a bevizelés éjszaka. Lekopogom, már több, mint két éve nem fordult elő egyszer sem.”
„Én 26 éves koromig elég gyakran bevizeltem éjszaka. Nálam a stressz okozta, nagyon rossz volt a családi helyzet otthon, de a munkahelyem még rosszabb volt. Állandóan félelmeim voltak, hogy elrontok valamit, féltem attól is, hogy kirúgnak, ha hibázom. Elég nagy volt rajtam mindig a nyomás. Olyan nagyfokú volt, hogy már pszichológushoz is jártam. Az ő tanácsára máshol kezdtem dolgozni. És utána lassan, de elmúlt a bevizelés éjszaka. Lekopogom, már több, mint két éve nem fordult elő egyszer sem.”
„Kedves Judit! Őszintén megmondom, nem nagyon bíztam benne, hogy a konzultáció segíteni fog. De már nagyon nyomasztó volt, hogy idáig senkivel nem tudtam beszélni a bepisilésemről, pedig már 39 éves vagyok. Ezért mégis foglaltam egy időpontot. A beszélgetésünk alatt végig azt éreztem, hogy fontos vagyok a bajommal együtt és nem kell szégyelleni magam. És nem lehet ugyan segíteni a bajomon, de valahogy mégis másképpen gondolkozom róla. Olyan érzés, mintha meggyógyult volna a lelkem. A legtöbbet az segített, hogy rájöttem arra a beszélgetéseink közben, hogy nem tehetek semmiről sem. Pedig régen az apám mindig azt mondta, hogy én vagyok az oka annak, hogy bepisilek. És ez egész életemben nyomasztott. Hálás vagyok a segítségért és a megértésért."
„Kedves Judit! Őszintén megmondom, nem nagyon bíztam benne, hogy a konzultáció segíteni fog. De már nagyon nyomasztó volt, hogy idáig senkivel nem tudtam beszélni a bepisilésemről, pedig már 39 éves vagyok. Ezért mégis foglaltam egy időpontot. A beszélgetésünk alatt végig azt éreztem, hogy fontos vagyok a bajommal együtt és nem kell szégyelleni magam. És nem lehet ugyan segíteni a bajomon, de valahogy mégis másképpen gondolkozom róla. Olyan érzés, mintha meggyógyult volna a lelkem. A legtöbbet az segített, hogy rájöttem arra a beszélgetéseink közben, hogy nem tehetek semmiről sem. Pedig régen az apám mindig azt mondta, hogy én vagyok az oka annak, hogy bepisilek. És ez egész életemben nyomasztott. Hálás vagyok a segítségért és a megértésért."
„Vizelettartási problémáim vannak, de félek vele elmenni orvoshoz, mert nem mindig jön elő. Nem akarom hülyének nézetni magamat azzal, hogy azt mondom, néha van, néha meg nincs gondom. Amit megfigyeltem, az annyi, hogy általában stresszes napokon jön elő. Olyankor nem tudom teljes mértékben irányítani a „folyó ügyeimet” és kicsit elengedem magam. Kénytelen voltam felnőtt pelenkát venni, de elég drága recept nélkül. Azt sem tudom, hogy felírja-e egyáltalán az orvos. Mert ha nem, akkor inkább el sem megyek, nem fogom szénné égetni magam. Nem a pelenka viselése a legrosszabb, hanem inkább az, hogy rettegek attól, hogy megtudják az emberek, hogy pelenkát hordok és gúnyolni fognak a hátam mögött. Gyerekkorban is egy bizonyos kor után ciki a pelenka, nem még felnőttnek :-(."
„Vizelettartási problémáim vannak, de félek vele elmenni orvoshoz, mert nem mindig jön elő. Nem akarom hülyének nézetni magamat azzal, hogy azt mondom, néha van, néha meg nincs gondom. Amit megfigyeltem, az annyi, hogy általában stresszes napokon jön elő. Olyankor nem tudom teljes mértékben irányítani a „folyó ügyeimet” és kicsit elengedem magam. Kénytelen voltam felnőtt pelenkát venni, de elég drága recept nélkül. Azt sem tudom, hogy felírja-e egyáltalán az orvos. Mert ha nem, akkor inkább el sem megyek, nem fogom szénné égetni magam. Nem a pelenka viselése a legrosszabb, hanem inkább az, hogy rettegek attól, hogy megtudják az emberek, hogy pelenkát hordok és gúnyolni fognak a hátam mögött. Gyerekkorban is egy bizonyos kor után ciki a pelenka, nem még felnőttnek :-(."
