Gyermek esetek

„A kisfiam 3,5 éves, négy hónapja kezdte meg az óvodát. Mielőtt oviba kezdett volna járni, már teljesen szobatiszta volt, de kb. két hónapja rendszeresen, szinte minden éjjel bepisil. Kétszer lebetegedett és itthon volt egy-egy hétig, akkor nem pisilt be. A karácsonyi szünetkor is minden oké volt. Az orvos is megerősített abban, hogy ez csak az ovikezdés miatt van, de nem tudom, hogy ez meddig normális? A barátnőm gyereke is így van és ő azt csinálja, hogy minden éjjel kiviszi pisilni a kisfiát. Én viszont valahol azt olvastam, hogy nem szabad felkelteni éjjel a gyereket, hanem inkább vissza kell adni a pelenkát. De attól félek, hogy akkor nehezen fog visszaállni a rend. Ha viszont pisiben alszik, akkor félek, hogy megfázik. Nem tudom, mit tegyek, hogy ne csináljak rosszat.”

„Azért írom meg az esetünket, mert talán megnyugtatja azokat, akik hasonló cipőben vannak, mint mi voltunk. A kislányunk még nem volt három és már éjszakára sem kellett pelenkázni. Nagyon büszke voltam rá, de eltelt öt hónap és egyszer csak visszaesett. Először csak elvétve, aztán egyre többször bepisilt. Végül már szinte az egész nap arról szólt, hogy öltöztettem át, mert sorozatban bepisilt. Mehetett volna oviba, de megbeszéltük az óvó nénikkel, hogy később fog kezdeni. Sajnos volt elég sok lelki probléma. Rövid időn belül meghalt az egyik dédmama, ami biztos megviselte, mert a dédi sokat vigyázott rá. Aztán meghalt a cicánk is és utolsó cseppként a pohárban jött a kistesó. Ez túl sok volt a kislányunknak. Először nem akartam újra pelenkát ráadni, de annyiszor kellett átöltöztetni, hogy végül elegem lett belőle. Lesz, ami lesz, újra pelenkázni kezdtem. Úgy láttam, megkönnyebbült, amikor pelenka volt rajta, mert szerintem szégyellte, hogy összepisili a szép ruhácskáit. Próbáltam sok olyan programot kitalálni, amikor csak kizárólag vele foglalkoztam. Nem veszekedtem vele, ha bepisilt és sokszor mondtam neki, hogy nagyon szeretjük őt apával és nem baj, hogy bepisil. Majd ha úgy gondolja, hogy már nem akar pelenkát, akkor szóljon, de addig lesz rajta, amíg csak akarja. Kb. négy hónapig tartott ez az egész kalamajka, de egyszer csak vége lett magától. Egyik nap szólt, hogy ő már nagylány és nem kell a pelenka. Azóta egyszer sem pisilt be és nagyon szeret óvodába is járni. Így utólag azt gondolom, hogy a bepisiléssel akarta megszerezni a figyelmemet, főleg amikortól osztoznia kellett a kistesóval is. Látta, hogy a tesó is pelenkás, sokat foglalkozom vele, mert picike. Így aztán a kislányunk is úgy döntött, hogy újra picike lesz és újra bepisil, akkor biztos megint vele is sokat fogok foglakozni.”

„S.O.S. segítséget kérek! Annyira tele vagyok negatív érzésekkel, hogy el sem tudom mondani. Tiszta lelki beteg vagyok attól, hogy bárhogyan is próbálkozom, a lassan hároméves fiam még csak köszönő viszonyban sincs a szobatisztasággal. A barátaink hasonló korú gyerekei már rég elfelejtették a pelenkát, mind szobatiszta, csak a miénk nem. Nem tudom, miért vagyok ilyen szerencsétlen, annyira rossz anya lennék?! A kisfiamnak lassan mennie kellene az óvodába, de így nem tudom mi lesz. Egyszerűen nem hajlandó ráülni a bilire vagy a vécére. A gyerekorvos azt mondta, hogy nem kell aggódni, majd megérik rá. De mégis mikor?! És hova tegyem, ha majd megyek vissza dolgozni? Kössem a hátamra és vigyem magammal a munkába? Vagy tegyem be egy csomagmegőrzőbe? Rosszul vagyok, ha arra gondolok, hogy az oviig nem lesz szobatiszta. Mit tudok tenni?”

„A kisebbik gyerekem most márciusban volt három. Tavaly nyáron magától ráült a vécére, utánozta a bátyját. Azt is mondhatnám, hogy szinte egyik napról a másikra lett szobatiszta. Semmi probléma nem volt, mindig szólt, a bugyija állandóan száraz maradt. Aztán kb. rá fél évre minden előzmény nélkül többször is becsurgatott. Nem bepisilt, csak kicsit bement a pisi. Olyankor, ha észrevettem, hogy egy kicsi bement, gyorsan ráültettem a vécére és megpisiltettem. Arra gondolok, hogy eljátssza az időt, mert nagyon el tud merülni abban, amit játszik. Amikor látom, hogy toporog, összeszorítja a lábát, futok vele a vécére. De többnyire, mire kiviszem a vécére, már egy kicsi becsurran a bugyiba. Most az a helyzet, hogy egy nap kb. 4-5 alkalommal becsurran egy kis pisi a bugyiba. Csak akkor szól, amikor már egyáltalán nem tudja tovább visszatartani, de olyankor már egy kicsi becsurog. A barátnőm és az édesanyám is azt mondta, hogy vigyem el gyakrabban pisilni, akkor is, ha azt mondja, hogy nem kell. Szerintük, hiába vagyok vele türelmes, ő valószínűleg tudja, hogy ez nem jó. A barátnőm szerint jobb lenne megelőzni ezeket a becsurgásos eseteket, ami talán erősítené az önbizalmát is egy kicsit. De én egy kicsit attól félek, hogy rosszat teszek neki, ha én akarom szabályozni, hogy mikor menjen pisilni. Nem tudom, mikor teszek rosszat. Mit tegyek? Még azt akartam mondani, hogy amikor száraz marad a bugyi és szól is, hogy pisilnie kell, mindig nagyon megdicsérem. Elmondom sokszor, hogy milyen ügyes.”

„A kislányom márciusban lesz 5 éves. A nappali szobatisztaságot elég hamar elértük, kétévesen már elég jól ment és a déli alvásnál sem pisilt be. Ami a gond, hogy éjszaka még mindig bepisil, egy nap sem fordult még elő, hogy száraz lett volna a pelus. Pont ellenkezőleg, reggelre tocsog a pisitől és szinte mindegy, hogy mennyit iszik este. Ha kevesebbet adtam neki inni, akkor is csatakos volt reggel a pelus a pisitől. Nem tudom, mit csináljak, nincs esetleg valami praktika erre? A védőnő azt mondta, vegyem le a éjszakára a pelust és akkor biztos felébred arra, hogy pisilnie kell. De hiába, levettem a pelust, akkor is bepisilt, teljesen eláztatta a matracot. Tettem fel vízhatlan lepedőt, hogy védjem az ágyat, de továbbra is rendszeresen bepisilt. Attól tartottam, hogy felfázik, ha a pisiben alszik, ezért újra előkerült a pelus. Most itt tartunk.”