A következő történetben szereplő kisfiú bepisilését
a kistestvér születése váltotta ki. Szerencsére a probléma
rendeződött.
„Kisfiam két hónap múlva lesz három, fél éve bölcsibe jár. Rengeteg
dicsérik a gondozók, mert alig, hogy bekerült, szinte egyből szobatiszta
lett. Alváshoz adnak neki pelenkát, de sokszor akkor is száraz marad.
Ami viszont már egyre idegesítőbb, hogy itthon állandóan bepisil. Nem
hajlandó ráülni a bilire. Hisztizik,
rugdalja a bilit, már kezdek teljesen kikészülni. Ha kérdezem, hogy
kell-e pisilni, azt mondja, hogy nem, aztán egy perc múlva áll a
tócsában. Az anyósomék ha elviszik hétvégén, náluk nincs balhé, ott nem
pisil be. Egyedül csak itthon, mintha direkt engem akarna kikészíteni.
Pedig van rajta kívül egy féléves fiam is, eléggé fárasztók a napok a
bepisilés nélkül is. Amikor megkérdezem, miért pisil be itthon, nincs
válasz. Már nagyon elegem van.”
Néhány alkalommal beszélgettem az anyukával és kiderült, hogy a bepisilést szinte biztos, hogy a testvérféltékenység váltotta ki. Néhány változtatásra volt szükség ahhoz, hogy a kisfiú lelke megnyugodjon. A legnagyobb változás az volt, hogy már csak hétfőn, szerdán és pénteken jár bölcsődébe, a többi napon
otthon van. Az édesanya bevonja őt a kicsivel való foglalatosságokba,
de csak akkor vesz részt benne, ha van hozzá kedve. Viheti a pelenkát,
letörölgetheti a baba fenekét, segíthet a fürdetésnél is. Hétvégén a
nagyszülők a kicsit babakocsiban elviszik sétálni, addig a nagyobb
gyermek nyugodtan játszhat otthon a szülőkkel. Az is előfordul, hogy az
egyik szülő marad otthon a babával, a másik addig valami nagyfiús
programot szervez a nagyobb gyermeknek. Sokat beszélgetnek vele arról,
hogy milyen ügyes nagyfiú már. A bepisilés teljesen megszűnt.
