Függetlenül attól, hogy a gyermek örömmel vagy szorongással várja a kistestvér születését, amikor a kicsi hazajön a kórházból, egy csapásra minden megváltozik. A kiságyban egy bébi van, akivel nem is lehet játszani. Ráadásul apa és anya állandóan azt lesi, hogy mit csinál és ugyanez jellemző a látogatókra is. A nagy egyáltalán nem örül a kicsi körüli felhajtásnak, mert egyre jobban úgy érzi, hogy ő végképp háttérbe szorult és mindenki csak a babával van elfoglalva. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne szeretné a kistestvért, azonban a szeretet nem zárja ki a féltékenységet. Éppen ezért már nem is tartja annyira jó mókának a kistestvér megérkezését, hiszen szeretné továbbra is kizárólag ő birtokolni a szülők szeretetét. Mivel nehéz pontosan megfogalmaznia vágyait, általában máshogy vonja magára a figyelmet és kerülőutakon fejezi ki ellenérzéseit.
Valószínű, hogy minden családnak vannak vicces vagy kevésbé vicces történetei az idősebb gyermek megnyilvánulásairól. Például gyakori, hogy visszaküldené a kistestvért a kórházba, mert „a doktor bácsi biztos nagyon örülne neki”, de néhány hét után a szomszéd bácsinak vagy a pénztáros néninek is felkínálja. Arról fantáziál, hogy tündérek vagy manók elviszik a kistestvért és soha többé nem hozzák vissza, hiszen a cumiját is elvitte a tündér és az sem került vissza. Az is előfordul, hogy „véletlenül” berepít néhány játékot a kiságyba vagy túl hevesen ölelgeti. Az is megtörtént, hogy a másfél éves „nagyfiú” úgy jelezte nemtetszését, hogy titokban néhány pici szöget tett pár hetes kisöccse párnája alá, egy másik alkalommal pedig bekente babakrémmel a kiságy rácsait. Előfordul, hogy a nagyobb testvér ráüt a kicsire vagy lökdösi, de gyakori reakció, hogy a már szobatiszta gyermek újra bepisil. Ezt néha látványosan csinálja, például odaáll a szőnyeg közepére és szándékosan rápisil, vagy ugyanezt megteszi a szülők ágyában. A testvérféltékenység miatti szorongás akaratlan bepisilésben is megnyilvánulhat.
