Sok olyan betegség, panasz és tünet van, amiről szinte bárhol, bármikor, bárkivel beszélünk, ha úgy hozza a helyzet. Gondoljunk akár az allergiára, a szívbetegségre, a pajzsmirigy problémákra, gerincbántalmakra és még hosszasan lehetne sorolni. Aztán vannnak olyan tünetek és panaszok, amiről szinte sehol, soha, senkivel nem beszélünk. A bepisilés is ilyen és ez nem véletlen, mivel Magyarországon is egyértelműen tabu témának számít.
Sokan nem is gondolják, hogy a bepisilés milyen sokakat érint. Az általános iskola első osztályosai közül minden tizedik gyermek bepisil éjszaka. A felnőttek közül kb. nyolcszázezer ember küszködik különböző vizelet-visszatartási problémával. Ez riasztóan magas szám, mégis alig hallani róla valamit.
Aki soha nem volt érintett, azok közül többen viccesnek vagy éppen cikinek tartják a témát. Aki az ismeretségi körében hallott ilyen esetről, már jóval toleránsabb. Aki pedig érintett benne, az többnyire szégyenkezik miatta és az utolsó pillanatig halogatja, hogy szakemberhez forduljon. A jó hír, hogy nagyon sok esetben van megoldás, csak nem szabad feladni és meg kell találni a kiutat, ami segít. Lehet, hogy az egyiknek a gyógyszerek fognak segíteni, a másiknak a csepp-csengő, a harmadiknak a lelki segítség, a negyediknek az akupunktúra, az ötödiknek az életmódváltás, a hatodiknak a gyógytea…
Nézzünk most egy olyan esetet, ahol nagy valószínűséggel öröklődött a bepisilésre való hajlam és a megoldáshoz a gyógyteáknak is köze van.
„A nagyobbik lányom 17 éves koráig bepisilt, szerencsére a kicsi megúszta a dolgot. Azért mondom azt, hogy megúszta, mert kiderült, hogy öröklött dologról volt szó a mi esetünkben. Én is kb. tizenkét éves koromig bepisiltem, de nem emlékszem rá, hogy anyámék egyszer is elvittek volna ezzel orvoshoz. Arra sem emlékszem, hogy veszekedtek volna velem a bevizelés miatt, de azt azért éreztem, hogy anyám nem örül a reggeli ágyhúzásoknak.
Emlékszem rá, hogy soha nem ihattam este, ezért eldugtam a szekrényben egy üveg vizet és amikor azt hitték, hogy alszom, akkor ittam belőle a sötétben. Amikor az iskolában volt valami ottalvós kirándulás, akkor mindig beteg voltam és nem tudtam menni. Ezért aztán nem maradtam ki semmiből a bepisilés miatt. Az viszont nagyon rossz érzés volt, hogy azt hittem, soha nem fog elmúlni. Amikor a nagymamám megtudta, hogy még mindig bepisilek, gyógyfüvekből készített nekem teát, azt kellett innom minden nap és sokszor elmesélt egy mesét. A mese arról szólt, hogy a folyók tündére tud segíteni abban, hogy bent maradjon a pisi. Emlékszem, nagyon szerettem azt a mesét és mindig kértem a tündért, hogy segítsen nekem is. Nem tudom, hogy a teák vagy a mese miatt, de tény, hogy nem sokkal ezután elmúlt a bepisilésem.
Aztán kezdődött elölről minden a nagylányommal, egészen 17 éves koráig. Az elején megpróbáltuk felébreszteni, de hiába pisilt félálomban, utána mégis szinte mindig bepisilt. A háziorvosunk azt mondta, nem kell izgulni, majd kinövi…persze nem nőtte ki. Irány a nefrológia, ahol hamar megállapították, hogy nincs szervi baja. Évente egyszer visszamentünk egy kontrollra, de ott mindig csak annyi volt, hogy megkérdezték, van-e valami változás.
A gyerek meg egyre depressziósabb lett attól, hogy nincs semmi változás. Találtunk egy tüneményes terapeutát, hozzá járt a kislányunk sokáig és ő szerencsére rendbe szedte a lelkét, amire akkoriban már égető szüksége volt. Mi hiába mondtunk neki bármit, tőlünk nem fogadta el. Persze azért közben kutattunk a megoldás után, kipróbáltuk például az ún. csepp-csengőt, ami egy elektromos kütyü és az alsóneműbe téve jelez, ha pár csepp vizelet távozik és ez a berregés felébreszti a gyereket. Csak az volt a baj, hogy a gyerek olyan mélyen aludt, hogy csak mi ébredtünk fel a berregésre, ő nem. Aztán olyan is volt, hogy kihúzódott a zsinór gondolom attól, hogy forgolódott álmában és nem jelzett a szerkezet. Voltunk természetgyógyásznál, kineziológusnál, próbálkoztunk akupunktúrával is, de semmi nem használt. Pedig olvastam róla, hogy voltak, akiknek ezek közül segített valamelyik.
Aztán egyszer csak eszembe jutott, hogy amikor bepisiltem, akkor a nagymamám teákat főzött nekem gyógynövényekből és elindultunk ezen a vonalon. Aztán pár hónap múlva a lányunk bepisilése megszűnt. Lehet, hogy amúgy is elmúlt volna magától az éjszakai bepisilés? Vagy a tea csak placebo volt? Nem hinném. Biztos vagyok benne, hogy a tea segített. Előtte bármit próbáltunk, nem sikerült javulást elérni.”
Sok olyan betegség, panasz és tünet van, amiről szinte bárhol, bármikor, bárkivel beszélünk, ha úgy hozza a helyzet. Gondoljunk akár az allergiára, a szívbetegségre, a pajzsmirigy problémákra, gerincbántalmakra és még hosszasan lehetne sorolni. Aztán vannnak olyan tünetek és panaszok, amiről szinte sehol, soha, senkivel nem beszélünk. A bepisilés is ilyen és ez nem véletlen, mivel Magyarországon is egyértelműen tabu témának számít.
Sokan nem is gondolják, hogy a bepisilés milyen sokakat érint. Az általános iskola első osztályosai közül minden tizedik gyermek bepisil éjszaka. A felnőttek közül kb. nyolcszázezer ember küszködik különböző vizelet-visszatartási problémával. Ez riasztóan magas szám, mégis alig hallani róla valamit.
Aki soha nem volt érintett, azok közül többen viccesnek vagy éppen cikinek tartják a témát. Aki az ismeretségi körében hallott ilyen esetről, már jóval toleránsabb. Aki pedig érintett benne, az többnyire szégyenkezik miatta és az utolsó pillanatig halogatja, hogy szakemberhez forduljon. A jó hír, hogy nagyon sok esetben van megoldás, csak nem szabad feladni és meg kell találni a kiutat, ami segít. Lehet, hogy az egyiknek a gyógyszerek fognak segíteni, a másiknak a csepp-csengő, a harmadiknak a lelki segítség, a negyediknek az akupunktúra, az ötödiknek az életmódváltás, a hatodiknak a gyógytea…
Nézzünk most egy olyan esetet, ahol nagy valószínűséggel öröklődött a bepisilésre való hajlam és a megoldáshoz a gyógyteáknak is köze van.
„A nagyobbik lányom 17 éves koráig bepisilt, szerencsére a kicsi megúszta a dolgot. Azért mondom azt, hogy megúszta, mert kiderült, hogy öröklött dologról volt szó a mi esetünkben. Én is kb. tizenkét éves koromig bepisiltem, de nem emlékszem rá, hogy anyámék egyszer is elvittek volna ezzel orvoshoz. Arra sem emlékszem, hogy veszekedtek volna velem a bevizelés miatt, de azt azért éreztem, hogy anyám nem örül a reggeli ágyhúzásoknak.
Emlékszem rá, hogy soha nem ihattam este, ezért eldugtam a szekrényben egy üveg vizet és amikor azt hitték, hogy alszom, akkor ittam belőle a sötétben. Amikor az iskolában volt valami ottalvós kirándulás, akkor mindig beteg voltam és nem tudtam menni. Ezért aztán nem maradtam ki semmiből a bepisilés miatt. Az viszont nagyon rossz érzés volt, hogy azt hittem, soha nem fog elmúlni. Amikor a nagymamám megtudta, hogy még mindig bepisilek, gyógyfüvekből készített nekem teát, azt kellett innom minden nap és sokszor elmesélt egy mesét. A mese arról szólt, hogy a folyók tündére tud segíteni abban, hogy bent maradjon a pisi. Emlékszem, nagyon szerettem azt a mesét és mindig kértem a tündért, hogy segítsen nekem is. Nem tudom, hogy a teák vagy a mese miatt, de tény, hogy nem sokkal ezután elmúlt a bepisilésem.
Aztán kezdődött elölről minden a nagylányommal, egészen 17 éves koráig. Az elején megpróbáltuk felébreszteni, de hiába pisilt félálomban, utána mégis szinte mindig bepisilt. A háziorvosunk azt mondta, nem kell izgulni, majd kinövi…persze nem nőtte ki. Irány a nefrológia, ahol hamar megállapították, hogy nincs szervi baja. Évente egyszer visszamentünk egy kontrollra, de ott mindig csak annyi volt, hogy megkérdezték, van-e valami változás.
A gyerek meg egyre depressziósabb lett attól, hogy nincs semmi változás. Találtunk egy tüneményes terapeutát, hozzá járt a kislányunk sokáig és ő szerencsére rendbe szedte a lelkét, amire akkoriban már égető szüksége volt. Mi hiába mondtunk neki bármit, tőlünk nem fogadta el. Persze azért közben kutattunk a megoldás után, kipróbáltuk például az ún. csepp-csengőt, ami egy elektromos kütyü és az alsóneműbe téve jelez, ha pár csepp vizelet távozik és ez a berregés felébreszti a gyereket. Csak az volt a baj, hogy a gyerek olyan mélyen aludt, hogy csak mi ébredtünk fel a berregésre, ő nem. Aztán olyan is volt, hogy kihúzódott a zsinór gondolom attól, hogy forgolódott álmában és nem jelzett a szerkezet. Voltunk természetgyógyásznál, kineziológusnál, próbálkoztunk akupunktúrával is, de semmi nem használt. Pedig olvastam róla, hogy voltak, akiknek ezek közül segített valamelyik.
Aztán egyszer csak eszembe jutott, hogy amikor bepisiltem, akkor a nagymamám teákat főzött nekem gyógynövényekből és elindultunk ezen a vonalon. Aztán pár hónap múlva a lányunk bepisilése megszűnt. Lehet, hogy amúgy is elmúlt volna magától az éjszakai bepisilés? Vagy a tea csak placebo volt? Nem hinném. Biztos vagyok benne, hogy a tea segített. Előtte bármit próbáltunk, nem sikerült javulást elérni.”
